Ez emberek életében mindig van olyan óra, perc, vagy pillanat ami kicsit máshogy érinti mint ahogy azt elképzelte. Hát ez nálunk sem másképpen.
Becsengettek hatodik órára.
Néma csendben vártuk Zoli bácsit. Ha egy gombostű le esett volna az is nagy zajnak hatott volna.
Bejött Zoli bácsi.
-Szervusztok! Egy jó hírem van! Kati néni az angol tanárnő férje Laci bácsi egy pályázatot írt ki amiben mi és az ő osztálya elmennénk Ukrajnába. Ez még nem biztos előbb meg kell nyerni a pályázatot. Kérdés?
Senki nem szólalt meg a kezdeti meglepődéstől. Azt hittük, hogy hanyagolva lesz ez a téma. De Peti szokás szerint megszólalt.
-Tanár úr!-szólalt meg Peti.
-Igen?
-Bendegúz miért hagyta el ezt az iskolát?
Ez volt az a pillanat amikor Boldi megfogta Noémi kezét, Eszter és Hanna a szája elé kapta a kezét, Barni keze megdermedt és szúrós pillantást vetett a padtársára. Lilit és Liát az ájulás kerülgette Áron és Tomi azon voltak, hogy a padtársaik nehogy rosszul legyenek. Bennem megállt az ütő és akaratlanul is Bence vállára hajtottam a fejem ő meg megfogta a kezem és rászorított mint egy biztató jelként. :3
Peti pedig nyomkodta tovább a kütyüjét.
-Peti ez egy érdekes kérdés. De amint látom a reakciókból nem szeretnétek róla beszélni.-mondta egy kicsit furán.
Bencére néztem szerintem kitalálta mit akarok és bólintott.
-Tanár úr!-jelentkeztem.
-Igen Beki?
-Nem lehetne, hogy jövő osztályfőnöki órán beszéljünk erről?
-Khm. Rendben. Ki szeretnétek menni az udvarra?
Bólintottunk és mindenki felugrott és elindult az udvar felé.
A lányok és a fiúk beszélgetését külön-külön másik bejegyzésben rakom ki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése