2016. július 17., vasárnap

A parkban.. "Azt hittem meghalok!"

Már egy órája (!!) ülhettem, ott a fagyos korom sötét,  December 23. estén. Tudtam, hogy vissza nem mehetek, mert akkor elárulnám magam. Nem, nem megyek vissza! Lehetőleg soha. Bár ez nem tudom, mennyire lesz erre lehetőségem. Na mindegy. Fel hívtam Bencét. Három csörgés után vette fel.

- Beki, bakker, hol a francba vagy? Anyád szét aggódja  magát.
- Nem érdekel. . bömböltem a telefonba. - Légyszi hozz nekem egy pokrócot vagy bármi ami meleg, és hozd el a Meki-s zacskót a pultról. Légy szíves. Meg fagyok - köhögtem.
- Hol vagy?
- A parkban. Az utca e-elején. - nem érkezett válasz. Megnéztem  a telóm kijelzőjét. Letette! Hát ez nagyszerű! Még öt perc múlva sem jött Bence. Hallottam, hogy valami megmozdul mögöttem.
- Bence - suttogtam. Nem jött válasz. 3 mp múlva pedig egy idegen szag kezdett fojtogatni.

*** 

Egy teljesen idegen házban ültem megkötözve. Valaki ott ült mellettem. Bence!
- Bence? - kérdeztem, mert azért nem voltam benne teljesen biztos, hogy Ő az.
- Beki? Beki! Ó, hála az égnek! - jött oda (vagyis kúszott mert ő is megvolt kötözve.)
- Azt hittem meghalok! - mondtam, aztán elfordultam és... hipp-hopp Vuk. Na jó nem szépítem, lehánytam a másik oldalra. Egy fekete cipőre? Azt hiszem   igen cipő volt.

- Hülye picsa - hallottam egy hangot.
 Nem, nem ez nem lehet. Felnéztem, és megláttam a bátyámat.
- Te gyökér, neked meg mi a bajod?
- Az, hogy leokádtad a cipőmet hülye ribanc. - nos, igen. Sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet a bátyám.
Miután elment letakarítani a cipőjét gyorsan elővettem a telefonomat és hívtam anyát.

- Anya! Gyertek a magtárhoz! Ricsi itt tart minket fogva!
- Az nem lehet Ricsi itt van velünk.
- Akkor nem Ricsi hanem a hasonmása, de elraboltak!!
- Bence?
- Mellettem ül.
- Azonnal megyünk! - mondta anya és letette.
a Neve Nincs ember vissza jött.
- Na mi van? Ki ütődött a párod? - amint ránéztem  láttam , hogy vér szivárog   a testéből.
Abban a pillanatban, jelent meg Apa, Anya, Ricsi, és az egész rokonság.
Nóri és az Ágnes kikötötték a köteleket.
Ki segítettük Bencét az egyik kocsiba. Nóri beült a volán mögé és elsietünk a kórházba.

2016. július 3., vasárnap

"A családi képem, teljesen szét esett"

 December 23. 

Mikor kiléptem a konyha ajtón mind a hárman furcsán néztünk egymásra.
Felé nyújtottam a kezem és bemutatkoztam.
- Molnár Rebeka. Örvendek.
- Molnár Richárd. Én is örülök.
- Ricsi, Ő a húgod Beki. Beki Ő a bátyád Ricsi.- mutatott be minket egymásnak.
- Beki mennyi idős vagy?
- Jövőre leszek 14. - válaszoltam flegmán. - Anyu, mindjárt jön Bence.
- Persze, Persze. Rakj rendet a szobádban. Gyere Ricsi, apád nem sokára itthon lesz. - aztán bementek a konyhába.

Felrohantam a lépcsőn és hívtam apát.
 - Tessék Csillag, mit szeretnél?
- Hol vagy?
- Most megyek be a Mc'Donalds-ba. Mi kell onnan?
- Két Big Mac menű és két fagyit. Csokis. Köszi szia! - leraktam és neki álltam pakolni.
Elvileg ma Just Dance Now-ni fogunk. Beindítottam a tv-n és vártam, hogy megjöjjön Bence.
Már 5 perce vártam, mikor úgy döntöttem lemegyek inni.  Egy nagy családi ülés közepébe csöppentem. Ott ült Ricsi, apa anya, Beni Bence  a nagyi és a nagyapa (?)  Ágnes, Nóri, Peti, Fecó, Pityu, Lackó, (unoka tesók) Nénje, bátyja, (mind a kettő részről). És keresztanyámék.

- Mi van itt? - kérdeztem kiakadva.
- Beki, ülj le beszélnünk kell. - mondta anya totál higgadtan.
- Apa, hol a kajám? - apa oda mutatott a konyhapultra oda mentem és elvettem. - Miről beszéljünk? Arról, hogy az egész család hazudott nekem? Most komolyan ne röhögtess már. Anya el kellett volna mondanotok.  Ne hazudozzatok már, mert az életben nem fogok hinni nektek. Mi van szégyenkeznetek kell Ricsi miatt vagy mi? Itt van 19-20 éves. Én meg 13. 6-7 év van közöttünk. Azt ne mondjátok, hogy elfelejtettétek megemlíteni csak úgy mellékesen, hogy "Hé, Beki nem te vagy a legidősebb mert van egy bátyád." Azt nem értem, hogy volt képetek eltitkolni. De ez most mindenkinek szól. Nem éreztétek, hogy nekem erről tudnom kellene? Azért ez már pofátlanság. - már a sírás határán voltam amikor befejeztem. A kajámat szorongatva megfogtam a deszkámat és mentem el vele a parkba. Elfelejtettem megemlíteni, hogy Bence megtanított.  Leültem, az egyik padra és elkezdtem enni. Egyedül. Mert a családban már nem bízhatok senkiben. Egyedül Bence és a lányokban bízhatok. Senki másban. A családi képem... Teljesen szét esett.