Szeptember 8. Minden rossz kezdete

Reggel egyedül voltam itthon anyu dolgozik, Beni oviban.
Elkészülődtem.
*Noémi hív.
-Szia!-köszöntem de nem hallottam semmit a vonal végén.-Noémi?
-Itt vagyok.-mondta kicsit ijedten.
-Jól vagy?
-Nem. Szerinted anyuék igazolnák ha ma nem mennék suliba?
-Nem tudom kérdezd meg.-mondtam-ha jössz akkor mond, mert én megyek ma.
Rá néztem az órára 7:15.
-Na?-kérdeztem mert  még elkellet készülődnöm.
-Megyek!-mondta és szerintem egy  kicsit megkönnyebbült.

Suliban:

-Sziasztok!-köszöntem a terembe lépve.
Rájöttem, hogy kellett nekünk az a laza hét.
A sulirádióban szólt a zene,(Damien Rice- 9 Crimes) mindenki beszélgetett nagyon idilli volt csak az rontotta el a képet, hogy Boldi odament Lili mögé és megcsikizte.
-Te hülye!-sikított.
Mindenki őrült nevetésben tört ki.  Liával együtt kiviharzott a teremből.
 Megkerestem a padomat. Nem volt nehéz, elég nagy kupi volt.
-Eszter, hol van a testvéred?-kérdeztem Esztert.
-Honnan tudjam?-kérdezte elégidegesen.
-Jó igazad van nem vagytok össze nőve.
-Áron!-kiáltottam oda.
-Mi van?
-Ott van Bence?
-Ja. Miért?-kérdezte teljesen ledöbbenve.
-Mond neki légyszíves, hogy jöjjön ide.
-Oké. Bence vár a padtársad.
Oda jött nagy nehezen elszakadva a fiúktól.
-Mi az Beki?-kérdezte Bence.
-Esetleg elpakolnál, hogy elfoglalhassam a helyem?-kérdeztem komolyan.
-Ja. Aha. Tessék.-tolta át a saját felére a cuccokat.
-Igazán köszönöm.
-Van mit.-mondta lazán és vissza ment a fiúkhoz.
Én meg kis híján  sokkot kaptam. Na, kösz Bence. Pff.
A szünet és az első óra simán ment, az első szünetről már nem mondanám.

Noémi egész eddig nem beszélt boldognak tűnt. Ez mind az első szünetben megszűnt.
Merthogy megismertük Noémi bátyját. Bendegúzt, barátainak Bende. Most már tudom  miért nem akarta Noémi, hogy idejárjon Bende. Ennél nagyobb képű taggal még nem találkoztam.
-Beki! Bekiiii! Gyere.-mondta és bementünk a terembe, mert mindenki kint vont.
-Szerinted elmondja? -kérdezte.
-Mit?
-Reggel megkértem, hogy ne mondja senkinek, hogy a testvére vagyok.
-Mi tudjuk. Mármint az osztály. Miért ne mondja el?
-Nem tudom. Nem szeretem. Mondtam már, hogy lelépett a nagyiékhoz, ugye?
-Igen.
-Azóta utálom. Anyuék miatta görcsöltek minden nap,hogy mit rontottak el és most mindent meg adnak neki.
-Oh. Ó.-ennyi volt amit reagálni tudtam.
-Igen. Na mennyünk ki meg akarom nézni azt az önelégült fejét.
És kimentünk. De nagy hiba volt!

-Ó. Itt a kishúgom. Gyere Noémi.-mondta Bende olyan gúnnyal a hangjában, hogy még én is rosszul éreztem magam.....

Következő bejegyzésben folytatom!