Szeptember 2. Velence

Egyedül voltam., anyu dolgozott Beni oviban volt. 11:15. Volt még időm összepakoltam a cuccomat (törölköző,strandpapucs, naptej) .
*Felhívtam  Esztert.
-Szia! Mit csinálsz?-kérdeztem mert elég nagy zaj volt a vonal másik végén.
-Szia!-fújta ki magát - Bence itt dobál.
-Hagyd abba idióta!-ordított rá. - Hát sok sikert, hogy kibírd mellette.- gondolt arra hogy én vagyok a padtársa.
-Kösz. Mikor indultok?-kérdeztem.
-Mennyi az idő?
-Úristen! 11:55.-kiáltottam.
-Akkor siessünk. Bence pakolj indulunk.-szólt oda a tesójának.
-Majd ott találkozunk. Szia.-köszöntem el.
-Szia.

*Sulinál..

-Sziasztok!-köszöntem amikor odaértem a többiekhez.
-Szia Beki.-köszönt Noémi és nem volt túl jó kedvű.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta.
-Mi baja van?-kérdeztem a többieket feszülten.
-Nem tudjuk.
-Én tudom.-mondta Bence.
Kérdőn néztünk rá.
 -A bátyja ide fog járni.-mondta.
-Mármint iskolába vagy iskolába és egy osztályba?-kérdezte Hanna.
-Iskolába, ő 8.-as.-szállt be  a beszélgetésbe Áron.
-Ennek mért nem örülsz?-kérdeztem Noémit.
-Mert!
És ezzel le is rendezte a témát.
-Mikortól fog idejárni?
-Jövőhéttől.-mondta Peti. -Erre a hétre felesleges bejönnie.

Közben megjött a busz.
-Szervusztok! Gyerekek gyertek itt a busz.-köszöntött minket Zoli bá'.
Köszöntünk és beszálltunk a buszba.
Az út egész nyugodtan telt. Mindenki elvolt foglalva a telefonjával.

Anyu hív*

-Szia anyu!-köszöntem.
-Beki hol vagy?- kérdezte nyugtalanul.
-Útban a Velencei-tóra. Miért?
-Egyedül. Rebeka hogy képzeled!-kiabált.
-Anyu nem egyedül Zoli bá' egész héten levisz minket.-nyugtattam.
-Ó. oké. Jó szórakozást!-mondta most már megnyugodva.
-Köszi meglesz. Szia.-köszöntem el.

-Mi volt?- kérdezte Hanna.
-Semmi. Anyu azt hitte, hogy egyedül jövök.
-Ja. Oké.


Velence*


-Gyerekek keresünk egy helyet lerakjuk a táskákat és mehettek a vízbe. Van 3 órátok. Ha bárki bárhova menni akar előbb megkeres és szól, hogy hova akar menni. Egyedül senki nem megy sehová. Megértettük egymást?
-Igen tanár úr!-feleltük egyszerre.
 Akkor irány a part és onnan a víz.
-Én kint maradok.-mondtam a lányoknak.
-Én is.-mondta Noémi.
-Oké én megyek be. Te jössz Eszter?-kérdezte Hanna.
-Igen.

Amíg a többiek bementek a vízbe én és Noémi kint maradtunk.

-Miért nem szeretnéd, hogy a bátyád ide járjon?-kérdeztem.
-Jó.Elmondom. De ne mond el senkinek, főleg ne Boldinak.-kérte és láttam a szemében a könyörgést.
- Miért?
-Mert ezzel cikizne.
-Oké.
-A bátyám elköltözött a nagyszüleinkhez 5.-be ennek az okát nem tudom. Most vissza fog költözni hozzánk. Én nem tudok ehhez mit szólni. Anyáék örülnek és nem szeretném elrontani ezt az örömet.-fejezte be.
-Elmegyünk valamit venni.-kérdeztem oldva  a feszültséget.
-Menjünk, szoljunk Zoli bácsinak.-ált fel és elindultunk.
Vissza a partra két jégkásával érkeztünk. Mire megidtuk mehettünk haza.
Mindenki hulla fáradt volt a víz kiszívta az energiájukat. 18:30-ra értetm haza.
Vacsoráztam, letusoltam és mehettem aludni.

Holnap folytatás!