Október vége.... Már csak két hónap és vége az első félévnek....
De addig még lesznek események. Ez a mai nap nagyjából erről szólt.
Amikor megkértem Bencét, hogy írja le a reakcióját Petiékkel kapcsolatban az utolsó párbeszéd és mondata még mindig a fejemben. Áron viselkedése.... "Majd úgy is meglátjuk."
Ez a viselkedése Áronnak ma értelmet nyert. Én Bencével beszélgettem amikor elkalandozott a tekintete és én követtem, hogy mi olyan visszataszító már amit az arckifejezéséből ki lehetett találni.
Amikor bejött Lia már bent volt és komolyan úgy futott oda hozzá (mármint Lia Áronhoz) mintha egy filmben lennének.Komolyan Lia úgy lógott Áron nyakán mint a csimpánz a fán. Na jó lehet, hogy nem a legjobb hasonlat de kb. úgy kell elképzelni.
Mikor egymásra néztünk egyből tudtuk mire gondol a másik. Tudtam, hogy Bence örül a barátja boldog meg minden, de:
- Ha nekem lenne barátnőm biztos nem hagynám, hogy rajtam lógjon mint Áronon Lia. -fintorodott el és meg értettem.
Bence mellé nem tudnék olyan lányt mint Lia vagy Lili. Meg a természete pedig nem olyan mint Ároné. Nem az mondom, hogy Bence nem olyan mint Áron. Külsőre ez az "üvölt rólam, hogy jól nézek ki"típus mind a kettő de Bence nagyon aranyosan eljátszik olyanokkal mint például az öcsém, Beni. De ugyan ezt nem nagyon tudom elképzelni Áronról. Bár ki tudja. Csak az a baj, hogy Bencét jobban ismerem mint Áront. Ennek egyszerű oka van. Majdnem minden nap hatig ott van nálunk, hogy Benivel játszon.
Azért remélem, hogy meglesz neki az "igazi".
Kövi rész vasárnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése