Az elmúlt pár napban nem történt semmi olyan lényeges dolog amit leírhattam volna. Peti és Kinga élik az "úgy szeretlek majd meg eszlek" szerelmi életüket amit néha egy kicsit túlzásba visznek. De tényleg. Minden hétfőn "hét fordulót" tartanak az összejövetelük második hete óta.
De ennyit róluk.
Mivel már október közepén járunk, hát kezdett lehűlni az idő. Ezért aztán kénytelen voltam széldzsekit venni :(
Felvettem egy fekete cső farmert egy fehér-fekete kockás inget a fekete Converse- emet.
A hajamat oldalra fontam. Anya megkért, hogy vigyem el Benit az oviba (már megint én!)
Írtam Noéminek egy SMS-t, hogy ma Benit nekem kell vinnem oviba és ő velem tartott.
Mikor kiléptünk a kapuban már ott várt minket Noémi....... Bencével és Áronnal.
-Sziasztok! Hát ti?- néztem a két fiúra
Beni meg persze oda szaladt Bencéhez és megölelte. Mi van ma?
-Elkisértük Noémit.-magyarázta Áron.
- És kiváncsiak voltunk Benire- mondta Bence és felkapta a hátára az öcsémet.
-Jó túl fogjuk élni de siessünk mert ma még be kéne érni a suliba.
Benit elvittük az oviba én kísértem be de azért Bence is bejött velünk elköszönni Benitől.
Csengetés előtt pottyantunk be a terembe és bejött.... Zoli bá, amikor Faragó tanárnővel lett volna matekunk. (Amúgy az ofőn kívül mindenkit tanár nőzünk/tanár urazunk.)
-Szervusztok! Mivel Faragó tanárnőnek el kellett utazni ma én jöttem be helyettesíteni. Csendben foglaljátok el magatokat.
Nem kellett kétszer mondani a fél társaság telefonozott Kinga és Peti beszélgettek ugyan ezt a példát Áronék és mi is követtük.
-Aranyos az öcséd-mondta Bence és ez jól esett. Az óvónők is mondták már, de ezt minden kis gyereknek elmondják de akkor is jól esett. Nem tudom azért mert ő mondta vagy... fogalmam sincs.
- Köszi
-Ki megy érte az oviba?
-Anyu.
-Nem lehetne, hogy te és akkor én is elmennék veled.
- Megkérdezzem?- tettem fel A kérdést de sejtettem a válaszát.
-Igen.
- Jó küldök anyunak egy SMS-t aztán meglátjuk.
Nagyjából ennyi volt a beszélgetésünk.Láttam Bencén, hogy nagyon bírja Benit. Amikor elküldtem az SMS-t éreztem valakinek a tekintetét a hátamon. Nagyon nagyon figyelt valaki.Hátra néztem és láttam, hogy Áron néz és..... néz és röhög. Szó szerint majdnem kiesett a padból. És kicsengettek.
Bence oda ment a fiúkhoz én meg a Eszterékhez.
- Mit csináltatok órán?-kérdeztem, mert azon kívűl, hogy hátra néztem Áronra nem láttam senkit.
-Én beszéltem az unoka bátyámmal akinek született egy kis fia a hétvégén elmegyünk hozzájuk. - lelkesedett Eszter.
-Mi Boldival szó láncoztunk meg beszélgettünk.-mondta Noémi és láttam, hogy valamit nem akar elmondani.
-Mi meg kitárgyaltunk téged meg Bencét- nézett rám Eszter és Hannával nevettek egy sort.
-Miért mi volt olyan kitárgyalandó? - néztem rájuk tettetett komolysággal de majdnem elnevettem magam.
- Komolyan látnod kellett volna Bencét milyen szemmel nézett rád -ecsetelte Hanna de Eszter rászólt.
-Ne lődd le a poént!
Mi előtt megszólalhattam volna becsengettek. Egész órán azon kattogott az agyam, hogy mire célozhatott Hanna és mire értette Eszter, hogy ne lője le a poént. Meg persze az a gondolat sem hagyott nyugodni, hogy Áron min nevetett annyira, hogy majd kiesett a padból.
Hát pár nap múlva kiderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése